Bár a történelem legnagyobb napviharától messze áll, az éppen most zajló sem kispályás: az utóbbi hét év rekorderével néztünk farkasszemet ma hajnalban. Pajzs nélkül.

A vasárnapi M9-es napkitörés (NASA/SDO) 

A Nasa Napdinamikai obszervatóriuma vasárnap délután észlelte elsőként az 1402-es számú napfolt kitörését, amit kisvártatva a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory), majd a STEREO (Solar-TErrestrial RElations Observatory) műholdpárja is megerősített. A kitörést erős koronaanyag- kidobódás kísérte, nagyenergiájú részecskékből álló, több, mint 2000 km/s sebességgel száguldó napvihart zúdítva a naprendszerbe. Az űridőjárás előrejelző központ (NOAA SWPC) szerint maximuma kedd hajnalban érte el bolygónk mágneses terét. Az adatok itt szinte élőben is nyomon követhetőek.

A fenti ábra a SOHO C2 "koronagráfjának" szélesebb látószögű képeit egyesíti A Napdinamikai Obszervatórium napról készült UV felvételeivel. A kezdeti kitörés a Nap átellenes oldalán következett be, ez értelemszerűen elkerült bennünket, majd két egymást követő kitörés kísérte csillagunk felénk néző oldalán. ( A képen tíz óránál található fényesebb foltból kiindulva. Videó több tartományban rögzítve alább.)

A kidobódott anyag nagyja elkerül bennünket, a Nasa adatai szerint a bolygónkat elérő hullám maximuma ma hajnalban várható. Veszélyt elsősorban a műholdakra ill. az érzékenyebb elektronikai, műszaki rendszerekre jelent, de ez alkalommal a megszokottnál délebbre is előfordulhat északi-fény. Hazánkban mindez erősen valószínűtlen, bár nem lehetetlen, éjszaka érdemes az eget figyelni. 

Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) illetékesei szerint a napkitörés hatása mérsékelt lesz, az ISS űrhajósai nincsenek veszélyben, azonban a sarkvidék feletti repüléseket ma hajnalban valószínűleg más folyosókra irányítják át.

Források:
NOAA
SDO 
Popular Science