Úgy tűnik, elkéstünk: a Föld ikertestvérét, a bájos nevű Zarminát már kolonizálták. Éteri szépségű, légiesen kecses hadseregek foglalták el, vagyis dehogy: gülüszemű, ronda, nyálkás idegenek rohanták le előttünk. Pedig nekik az olaj se kell. Bolygóközi konfliktusok.

A nemrég felfedezett Gliese 581g - vagy Zarmina - éppen a lakhatósági zónán belül kering, így nagyon valószínű, hogy felszínén folyékony halmazállapotában legyen jelen a víz, ami az általunk ismert élet alapfeltételei közé tartozik. Tömege a Földének körülbelül háromszorosa, amolyan "Szuperföld" tehát, napjától pedig 0,146 csillagászati egységnyire rója pályáját: a Föld esetében ez az érték 1, nem véletlenül: az egységet ugyanis éppen a Föld-Nap középtávolság alapján határozták meg. Átmérője a Föld duplája lehet, a gravitációja pedig a nagyjából a miénk másfélszerese: eszerint bőven elegendő arra, hogy a - miénknél sűrűbb - légkörét megtartsa. 

Állítólag a tenger végén nem feneketlen szakadék van, hanem egy másik kontinens...

A naprendszerében elfoglalt helyzetét tekintve  nagyon valószínű, hogy a felfedező felesége után Zarminának elnevezett exobolygó hipotetikus lakói nincsenek egyedül. És nincsenek messze sem a Zarminánkívüliektől. Sőt, ha kicsit is hasonlítanak ránk, akkor ezidőtájt már komoly súrlódásokra is sor kerülhetett a bevándorlók és őslakosok között - már amennyiben az őslakosok nem  aranyos, mackószerű, fán lakó teremtmények: ez esetben a hódítók plüssjáték-piaca nehéz időknek néz elébe.

A családnevén Gliese 581 g-ként ismert bolygó ugyanis éppen a puhán otthonos lakhatósági  zónán belül található, de szomszédja már nem ilyen szerencsés: a Gliese 681 d nevű hatalmas bolygó ugyanis egy pályával kering távolabb a napjától, mint a Zarmina. Nevét annak köszönheti, hogy hamarabb fedeztük fel, mint belső szomszédját - ezért kapta a belső planéta a soron következő betűjelet. Bár a lakhatósági zóna legszélén kering, hatalmas mérete - hatszor nagyobb a Földnél - elképzelhetővé teszi, hogy élhető környezetet és légkört tudhasson magáénak - legalábbis Michel Mayor a genfi egyetem csillagásza szerint.

Lakhatósági zóna: Az a távolság, amelynek határain belül egy bolygó éppen az életnek megfelelő hőmérsékletet vesz föl központi csillagából. Ez a távolság nem állandó, hiszen függ a nap típusától. Naprendszerünkben a Föld - természetesen - éppen a lakhatósági zónán belül kering, a Mars túl távol, a Vénusz pedig túl közel kering csillagunkhoz. A Gliese 581 a Mérleg vörös törpéje, ráadásul nem esik túl messze tőlünk: 20.5 fényévre szeli az űr hideg sötétjét. Ezt a távolság - jelentős kompromisszumok árán -nem legyűrhetetlen jelenlegi technológiai fejlettségünk lehetséges fejlődési irányainak fényében sem. 

A Zarmina - légköri hatások nélküli - becsült átlagos felszíni hőmérséklete −64  és −45 °C közé esik. Összehasonlításul, ez az érték a Föld esetében -18  °C, amit a légkör  sajátosságai emelnek 15 °C fokra. Amennyiben a Zarmina légköre sűrűbb, az alapvető üvegházhatás miatt akár a Földéhez hasonló hőmérséklettel is számolhatunk.

A D és a G csupán tizenöt millió kilométerre kóvályog egymástól: nagyjából négyszer közelebb, mint tőlünk a Mars, ami pedig még csak nem is lakható - vagy legalábbis nagyon kényelmetlenül az.  A komolytalan és bosszantó következtetés ugye egyértelmű: egy hideg és barátságtalan - ám épp emiatt fejlett technikai civilizációt építő - világ lakójának esetleg szöget üthet a fejébe, hogy az a napfényes, meleg és barátságos hely a szomszédban épp  alkalmas egy kis láblógatásra. Vagy épp fordítva: a Zarmina lakói vágynak a kihívásra. Már amennyiben léteznek egyáltalán - Francesco Pepe genfi csillagász csapata ellenőrző kutatása során még nem találja a nyomát az ötödik bolygónak. Mindenesetre ha a bolygó léte bebizonyosodik és van ott élet, elég közel van ahhoz, hogy a belátható jövőben kimutathatóvá váljék. 

Forrás: UniverseToday, Sciencemag, Wikipedia, Nationalgeographic, io9