A Missouri államban található Kansas city egyik általános iskolájának süldő tanonca, Clara Lazen, egy kivételesen elmélyült szabadfoglalkozás keretében - állítólag a véletlennek köszönhetően - felfedezett egy új molekulát, amely történetesen valós gyakorlati értékkel is bír: energiát képes tárolni és azt pillanatszerűen adni le. Magyarán robban.
.png)
Robert Zoellner az új molekula (tetranitratoxycarbon) modelljével, Humboldt Állami Egyetem.
Nincsenek véletlenek
Kenneth Boehr, az elkötelezett tanár éppen a jól ismert, hagyományos készlet segítségével demonstrálta az egyszerűbb molekulaszerkezeteket, amikor a tízéves (némi 19. századi szabadossággal) Lázen Klára olyan ötletes módon illesztette össze a nitrogén, oxigén és szénatomokat, hogy az eredményen még a tanára is meglepődött.
"Általában első pillantásra meg tudom mondani, mi valódi és mi nem, ez azonban kifogott rajtam" A megdöbbenést tett követte: a modellt lefényképezte és elküldte barátjának, Robert Zoellner-nek,aki történetesen a Humboldt Állami Egyetem alkalmazásában állt. A molekula egyedisége, az újszerű elrendezés az ő fantáziáját is megragadta: végigfutatta azt kémiai adatbázisán, egyezést azonban nem talált.
Részlet a publikációból
Az ilyesmi jól mutat az önéletrajzban
Kisvártatva kiderült: Clara valahogy egy teljesen egyedi, a természetben elő nem forduló, viszont jó eséllyel szintetizálható molekulát ügyeskedett össze, amely ráadásul hatékonyan képes energiát tárolni, a nitroglicerinhez hasonlóan pedig akár fel is szabadítja azt. A "Tetranitrátoxikarbont" azonban elő is kellene állítani, ami már meghaladja a Humboldt egyetem kémia karának lehetőségeit. Zoellner úgy döntött tehát, hogy publikálja az eredményt a Computational and Theoretical Chemistry című szaklapban, és természetesen a zseniális ihlettel rendelkező tízévest jelöli meg társszerzőként.
Az eset nemcsak a szülők szívét melengeti meg, Boehr maga úgy érzi, hogy egyúttal tanári elveit is igazolja. Célja ugyanis , hogy áthidalja a tanterem és a valós világban alkalmazható ismeretek közötti szakadékot: "Gyakorlati , használható tudást szeretnénk átadni tanítványainknak."
Clara persze büszke az eredményére, mint mondja: "Nem sok ötödikesnek adatik meg, hogy a neve szaklapok hasábjain szerepeljen". Az eset az érdeklődését a tudományok irányába fordította, ehhez mi természetesen további sok sikert kívánunk. A kis tudós szellemi nagyságáról tanúskodik az is, hogy szavát adta: amennyiben anyagi előnyökhöz jut felfedezése révén, Zoellner és Boehr részesedni fog, hiszen lelkesedésük és érdeklődésük nélkül a remekmű talán egy kémiaszertár polcain porosodna, ki tudja hány, felfedezésre váró társával egyetemben.
Kapcsolódó: A világ leghosszabb kísérlete / A mechanikus GPS
Forrás:
