Csikorog a tél, Moszkva 30 versztányira ragyog, szinte látni a fényeit - Tatjána pedig levelet ír és ezzel annak a hosszú útnak teszi meg az első lépését, amelynek a végén a női választójog magasodik diadalmasan. Az eredmény kétes: barátnőnk a Kétfarkú Kutyára szavaz, köpköd, kocsisként káromkodik és Mojitót iszik.

Milyen lett volna a világ műanyagok és szabványosított tömegtermelés nélkül ? Ha Verne korának, az elképesztően pezsgő, optimistán zaklatott 19. század őrült, kaotikus és gyönyörű víziói valósulnak meg, csupa rézből, bronzból, és elefántcsontból ? Az asztalaik fölé görnyedő kézművesmesterek verejtéke árán testet ölt az érzelem - és Poe hollója a minőségellenőr. Steampunk-mozaik.

Ha a Titanic mégis partot érne ?

Ahogy mondani szokták: abban még volt anyag. Régen minden jobb volt. A háború is végetért, mire a  levelek lehulltak. És ha napjaink termékeiből hiányzik valami, hát azt ordító módon teszi: talán a természetesség, a ráfordított idő érzete. Nem az anyag, hanem a lélek minősége. Romkocsmákban zsivajog a nép lomtalanított asztalok, csorba, mégis kedves korsók felett, az Ikea mesterségesen avított bútorokat gyárt: az egyediség iránti igény követeli a jogait. Ha máshogy nem, hát sorszámozott készülékekben éli meg a diadalát. Vagy lecserélt háttérképekben. A hardver azonban más - kézzelfogható, tapintható és érezhető. Súlya van. 

Vannak alternatívák...

Előzetes: J.W Kinsey forradalmasítja a lakberendezést - ami a világítást illeti. A meglepően kompakt konstrukció nemcsak hangulatos, hanem egyben praktikus is: egyrészt a teásbögrék és kávécsészék porcelánján játszó fényben a vendégsereg kedélye is lágyabb árnyalatokat vesz fel, másrészt azonnal értesül az aktuális villanyfogyasztásról is: a finoman megmunkált analóg mérőórák otthonos táncát a wattok és amperek hullámzása koreografálja. Szamovárral és a magyar népmesék tetszőleges részével töltött diavetítővel kombinálva bármely otthon büszkesége lehet. Mellesleg, az öt csavarnak köszönhetően feldönthetetlen: ami jól jöhet, ha az est folyamán esetleg elszabadulnak az indulatok.

• Tappantyúzat fából, szabadidőből és esőerdőből

Régi álmunk a digitális technika és a természetes anyagok találkozása: egyszerűség és nagyszerűség köt frigyet az alábbi munkadarabban. A legjobb az egészben, hogy bárki összedobhatja magának némi avítt írógépbillentyűzet és pár óra szabadidő segítségével. Igen, más érzés ezen gépelni: és ez a lényeg .

•  A Dieselpunk fülhallgató

Minden első világháborús film elengedhetetlen kelléke - Edison és Bell is ezt használták. Vagy majdnem ezt. A húszas évek fiataljainak kütyüje kétségkívül a rádió, még akkor is, ha a BBC csak kamarazenét és stúdióbeszélgetéseket sugárzott. Például a görög népről. Nem szórakoztatni akartak. Viszont akadtak kétségkívül forradalmi műsorok is: kedvencünk a hölgy, akinek erdei brácsaszólójához pacsirta dalolt - vagy nem. A pacsirták sem szeretik, ha madárnak nézik őket.

A képen a macskabajusszal szabályozható kristálydiódás rádiók korszakának tanúja látható, a legendás külső mögött azonban modern belső lapul. Készítse el egy vasárnap délután, érezze ujjai  közt a fém hűvösét. Változtasd meg élted !

•  A gőzasszisztens ékszere

Az előző tétel végletekig aktualizált változata: a steampunk head-set. Ha szeretné Churchill közvetlen munkatársának érezni magát és mindezt korunk felpörgetett fordulatszáma mellett tenné, akkor ez a kellék a szíve csücske lesz: réz, bronz és némi bőr. 

•  Holmes és a Quake

Idáig csak a jéghegy csúcsát nyalogattuk: ugyan mi akadálya van annak, hogy a műanyag házat teljes egészében lecseréljük ? Váltsunk valóra egy viktoriánus rémálmot, terítsünk alá bíbor bársonytakarót, koptassunk fölé némi takaros tapétát és érdemeljük ki a Viktória-keresztet:

•  Az egér és a Luger

A periféria cseppet sem periférikus: ez itt a lehető legbizarrabb egér: 9 mm-es Luger töltényekből és egy egér csontvázából emelt emlékmű: mindennapi használatra nem ajánlott:

•  A tüzes egér és a forró érzelmek

Kemence az egérben, macska a kemencén, Marci pedig Hevesen. A leglenyűgözőbb darab, egyszerűen magával ragadó. A szavak lesütik a szemüket és félreállnak: beszéljenek a képek. És egy pillanatra képzeljük el, ahogy kandallóval a markunkban irányítjuk az egérkurzort - Robur és Némó kapitány, valamint Berend Iván helyeslően bólogat:

• Még egy ragcsáló: Tatjána egere

Nos, ez a műremek tagadhatatlanul orosz. Csikorog a tél, Moszkva 30 versztányira ragyog, szinte látni a fényeit - Tatjána pedig Anyeginnek ír és ezzel annak a hosszú útnak teszi meg az első lépését, amelynek a végén a női választójog magasodik diadalmasan. Az eredmény kétes: barátnőnk a Kétfarkú Kutyára szavaz, köpköd, kocsisként káromkodik és Mojitót iszik. 

• Az igazi macska

"Tudja Safranek, én igazi macskát akarok faragni magából !" Nos ez a felépítmény bárkiből igazi macskát farag. Sorolt példányaink mind csak beosztottak e Krupp-ágyú mellett, a beosztott pedig szeresse főnökét. Ez cégünk egyik alapelve.

Az enteriőr itt része az élménynek: írógép-billentyűzet, bőrkötéses szkenner, tekerőszámlapos modem, és az eheti találós kérdésünk: Hol az optikai meghajtó ?

•  Az antipódium-PC

Kedvenc romkocsmánk teljes vezetősége sírva könyörög a receptért, és így van vele a Pentagon vezérkara és az Enterpise tervezője is. 

•  A világuralom felé vezető út

Ha volt világuralmi ambíciókat dédelgető őrült tudós a huszas években, nos, akkor ezen a gépen dobta össze az univerzumot elpusztító hiperkvantumfegyver terveit - természetesen ArcheoCad-en.

Ez az izé alant, tűnjék bár írógépnek, igazi számítógép - az összeszerelésébe fogni pedig manapság egyértelmű válóok bármilyen bíróság előtt.

•  A Mac-mini és az ízlés diadala

Ez itt egy Mac-mini, becsületszavunkra. Külön felhívjuk a figyelmet a doboz feliratára: a készítő ízlése kalapemelésre késztet:a világ egyetlen György korabeli Mac-jének a 10-es sorszámot adta. Egyébként pedig jól sikerült jegyajándék - házasság lett a vége.

• Bronzkerekek csikorognak 

Következő kiállítási tárgyunk kilóg a sorból: több szempontból is. Ez ugyanis egy 1928-ban készült számítógép, amely büszke gyártója szerint: "100 tanult matematikus munkáját végzi el". Emellett kurblija is van.

• Skype, MSN és a tengeralatti kábel

Nos, ma már a Gmailből is telefonálhatunk. De bárkinek a szeme elkerekedik, ha ezt a kagylót vesszük fel:

• A nagyágyú nagy aggyal és a hordozható XIX. század

A végére tartogattuk, féltőn óvtuk őket a fúvó szelektől is. Lassan, nagyon lassan rántjuk le a leplet, hajazunk egyrészt Mata-Harira, amint a hetedik fátylat araszoltatja a testén, másrészt Selma Hayek rémlik fel a kígyóval az asztalon (Katt a linkre !).  

Nem világos, milyen operációs rendszer hajtja meg ezt a szörnyeteget, de a karlantyúkból, csappantyúkból, csövekből és tekervényekből ítélve valamelyik korai Windows jöhet szóba. A radioaktivitásra utaló jelzőfények az alján kissé elbizonytalanítanak: esetleg a múltban rekedt Doki egy korai Fluxuskísérletének vagyunk a tanúi, amelyet Mary Shelley szponzorált.

Ez a - jobb híjján nevezzük tárgynak - alább pedig egy olyan laptop, amelynek Szóköz-billentyűjét minden társa megirigyelné. Nevetségesen menő. Ez ugyanis maga a fából faragott királyfi, egy gigászi kaffantyú  - az Enter helyét pedig a távíróirodák Morse-készülékeinek fogantyúja vette át. Minden részlet a végletekig kifinomult: ez A Steampunk. Vagy maga a múltba oltott jelen. Esetleg jövő. 

Forrás: DeLorean, Musicradar, Steampunkworkshop, Brass Goggles