Minden jel szerint a Tejút tartja a szappanbuborék-fújás rekordját: galaxisunk szívéből egy gigászi buborékpár emelkedik a csillaghalmaz síkja alá és fölé: gamma-sugarakból szőtt, észbontó méretű képződmény: a páros együtt ötvenezer fényévet ível át. Puszta létezése is rejtély: a keletkezésére nincs magyarázat. Van ötletünk.
"A tudomány vagy fizika, vagy bélyeggyűjtés"
A két buborék - természetesen - szabad szemmel nem látható: de a gammatartományban kutakodó és az égboltot háromóránként végigpásztázó Fermi-teleszkópnak köszönhetően teljes szépségében csodálhatjuk meg a furcsa párost. Bár a galaxisunk alapjában véve is gamma-sugarak lágy ködében fürdik, ezek a képződmények határozottan kiemelkednek a háttérből - mind a gamma-sugárzás mértékét, mind pedig a terület jellegzetes és jól kivehető alakját tekintve.
A jelenség a látható égbolt felét betölti: a Szűz csillagképtől egészen a Daru-csillagképig terjed - ezidáig azonban mégsem figyeltek fel rá, éppen a galaxist övező gamma-sugárköd miatt, amelyet a közel fénysebességgel haladó részecskék fotonokkal és a csillagközi gázzal való kölcsönhatása okoz. A LAT (Fermi Large Area Telescope) csapata azonban folyamatosan finomította az eredményeket és az alkalmazott modelleket a gamma sugárforrások finomabb feltérképezése érdekében, míg erőfeszítéseiknek köszönhetően végül a fenti, különös alakzat rajzolódott ki.
A Daru csillagkép először egy 35 centiméteres átmérőjű éggömbön jelent meg, amit 1597-ben adott ki Jodocus Hondius Amszterdamban, atlaszban először 1603-ban volt látható : legfényesebb csillaga, az α Gruis a Földtől mintegy 91 fényév távolságra található. Petrus Plancius német csillagász választotta a csillagkép nevét.
Azonnal heves vita alakult ki a sosem látott jelenség kapcsán. A sugárzás energiája és a határozott forma mind egy irányba mutat: a képződmény egy hatalmas és viszonylag gyors energiakiáramlás eredményeképpen jött létre - csupán annak forrása maradt rejtély.
Doug Finkbeiner, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics csillagásza az elsők között hívta fel a figyelmet a meglepő jelenségre, és a felmerülő kérdésekre: "A két gamma-sugárzást kibocsájtó buborék természetére vagy eredetére még nincs kielégítő magyarázatunk." A képződmény, véleménye szerint akár több millió éves is lehet.
A Fermi gammasugár-űrteleszkóp (Gamma-ray Large Area Space Telescope - GLAST) fantasztikus eszköz: a gamma-sugárzás tartományában kutató űrteleszkóp, amelynek célja a Világegyetem feltérképezése a legnagyobb energiákon.
A Fermi fedélzetén található a Large Area Telescope (LAT, azaz Nagy Látómezejű Távcső), egy képalkotásra alkalmas gamma-detektor, amely 30 millió és 300 milliárd elektronvolt közötti energiával rendelkező fotonokat képes érzékelni.
A keringési pálya alacsony (magassága 500 km körüli), az űreszköz nagyjából 95 percenként kerüli meg a Földet. A működés során a műszereknek végig a Földdel átellenes irányba kell nézniük, ezért a szonda hintázó mozgással egyenlíti ki ennek hozzá viszonyított elmozdulását.
"A mechanikában nem árt, ha az ember tisztában van azzal, mire nincs szüksége ahhoz, hogy valamit elkészítsen"
A NASA szerint esetleg a Tejút központjában található gigászi fekete lyukból áramló részecskék fújhatták fel a kozmikus szappanbuborékot - számos galaxis esetében figyeltek meg a csillagászok eddig is a központ felé áramló anyag táplálta részecskesugárzást. Bár nincs rá bizonyíték, hogy a galaxisunk központjában rejtőző fekete lyuk is hasonló jelenséget produkálna, előfordulhat, hogy a múltban pontosan ez volt a helyzet.
Más vélemények szerint buborékjaink a csillagok keletkezését kisérő hatalmas gázkiáramlás következményei: talán éppen annak a folyamatnak a tanúi, amely a Tejút terjedelmes központi csillag-fürtjeit hozta létre hajdanán. Ilyesmire is akad példa: "Sok galaxisban figyeltünk meg elképesztő gázkitöréseket" - támasztja alá a vélekedést David Spergel, a Princeton Egyetem kutatója. "Akármi is legyen e páratlan képződmények emergiaforrása, a csillagászat legmélyebb összefüggéseit érinti" - tette hozzá.
Forrás:NASA,Wikipédia
