Nem, történetünkben nem játszik szerepet sem a NASA, sem a CIA, tekintve, hogy e jellegzetesen offline hype idején nem is léteztek. A Nagy Átverés ugyanis idén ünnepli százhetvenötödik születésnapját. A nyomtatott Hold-hoax.

A bőrkötéses és mértékkel steampunk kiállású naplónkban szereplő bejegyzés szerint a Holdraszállás-esszénk még a tartozás rovatban szerepel. Lelkiismeretünk e tekintetben cseppet sem megértő - elménkben olyan események játszódnak, melyek egy harsányabb részvénytársasági közgyűlés zsibajára emlékeztetnek. Indulatok gerjednek. Erőszakos eseményekre kerülhet sor. És a jegyző hiába veri kalapácsával az asztalt, az Urak nem csendesednek. A háttérből vektorok és üzemanyagadatok zajonganak. Egy vérmesebb pályaszámítás levetett cipőjével botcsinálta Hruscsovként veri a széktámlát. És ekkor közbelép az erős férfi  és 175 évét meghazudtolva csillapítja le a tömeget: AZ ELKÉPESZTŐ, A CSODÁLATOS, A NAGY HOLD ÁTVERÉS. 

A Hold nemcsak napjainkban borzolja fel az érzékeny lelkű ebek és gazdáik idegrendszerét. Évezredek óta foglalkoztatja az emberiség kevésbé földhözragadt egyedeit, köztük azokat a sikerültebb példányokat, akik a tudásvágy talaján termő ágak zörejéből sem átallották kihallani az aranyak csörgését. Esetleg a hírnév harsonáit. 

 Akárhogy is - a New York Sun 175 éve megdöbbentő felfedezésről számolt be: A Hold, melyet sűrű erdőségek és hatalmas óceánok borítanak, szőrrel fedett testű, denevérszerű lények otthona , akik egy gigászi piramis tövében élnek.

Persze mindez még az internet és a mobiltelefon, sőt, hogy mást ne mondjak: a televízió megjelenése előtt történt - meg sem lepődünk azon, hogy a népek nem bíbelődtek légkörrel, vákuummal és távlátólencsék felbontásaival. A Hold nagyjából kábé úgy élt az elképzeléseikben, mint mondjuk egy pestinek Kazincbarcika - állítólag ott is felütötte már a fejét az élet. 

Ráadásul a kíméletlenül nem real-time világban másképp terjedtek a pletykák és átverések is: Guttenbergnek és a litográfiának köszönhetően megjelentek a napilapok. Némelyek akár - fogódzkodjanak meg valamiben - húszezres példányszámban is. 

A nagy Hold-átverés minden idők legnagyobb csalásaként vonult be az újságírás történetébe.

Minden 1835 augusztus 25-én kezdődött. Nálunk a Diéta a jobbágyok örökváltságán kapott hajba éppen, míg ezalatt a Sun büszke vezércikkének fejcíme ezt hirdette:

FANTASZTIKUS CSILLAGÁSZATI FELFEDEZÉSEK

            MELYEKET NEMRÉG TETT

BÁRÓ JOHN HERSCHEL, A KIRÁLYI TUD.TÁRS. TAGJA Etc.

A JÓREMÉNYSÉG-FOKÁNÁL

[AZ EDINBURGHI TUDOMÁNYOS KÖZLÖNY ALAPJÁN]

A cikk, egy hatrészes sorozat első tagja, egy bizonyos Herschel úr hihetetlen megfigyeléseit vázolta fel. (Herschel neve ma sem hangzik ismeretlenül, a csillagászat igazi nagy sztárjai közé tartozik.) "Hatalmas méretű teleszkópján és egy teljesen új tudományos elv alapján" - folytatta a Sun cikke - fedezte fel, hogy a Holdat élőlények sokasága lakja. Amerre a szem ellát, unikornisok, bölények és kétlábon járó hódok nyüzsögnek. A negyedik cikk pedig előállt a nagyágyúval: intelligens, denevérszerű, de emberszabású lények alkotta civilizációról adott hírt.

Bizonyosan emberi lények, járásuk egyenes és méltóssággal teli...Átlagos magasságuk négy láb, fejük kivételével rövid és fényes rézszín szőrzet fedi testüket, szárnyuk finom és áttetsző, szőrtelen hártyaként feszül hátukon egészen a lábikrájukig...

Azt hiszem, őszinte sajnálatunkra, be kell vallanunk, hogy mindebből egy szó sem igaz. Bár Herschel János széles körben ismert és elismert tudós volt, különösen dél-afrikai kutatóútja nyomán - de egy ilyen felfedezés még tőle is komoly teljesítménynek számított volna. Szó sem volt hatalmas új teleszkópról, különösen nem holdfenyvesekről és denevéremberekről. (Az utóbbira 150 évet kellett várnia a lelkes közönségnek.) Sőt, Edinburghi Tudományos Közlöny sem létezett. Egyáltalán. 

A tény, hogy itt tízezerszám vették palira a döbbent olvasókat, csupán szeptemberben derült ki, amikor maga Richard Adam Locke - aki nem tévesztendő össze John - Az értekező - Locke báróval - bevallotta, hogy e tündöklő tudományos eredmény nem a kitűnő tudós munkájának gyümölcse, hanem és leginkább gazdag képzeletének szülötte. Mindenesetre -  O tempora, o mores ! - jegyezzük meg: a Sun példányszáma akkoriban az egekbe szökött és a riválisok egymással versengve jelentették meg témábavágó cikkeiket. És ami a legszebb: A Sun sohasem ismerte el a csalást. Magunk hálát adunk, hogy már oly korban élhetünk, melyben a média nem gyülevész és szenzációhajhász horda.

Szép napot !

Update: A tervezett felfedező-expedíció:

Forrás:Gizmodo, vonatkozó irodalom, A leleplező NASA-videó.