Ezt a csodálatos képet szorgos kezek és masinák szerkesztették a Hold déli pólusáról az LROC keringő egység által hat hónap leforgása alatt készített 1700 felvétel alapján. A megvilágítottsági térkép egyfelől lenyűgöző, másfelől tanulságos. Fény derül az árnyékokra.
A Hold forgástengelyének dőlése csupán 1.54 fokos (ellentétben a Föld 23.5 foknyi, számottevő teljesítményével - amelynek többek között az évszakok változásait köszönhetjük). Emiatt számos, a sarkokhoz közeli területre örök árnyék vetül, míg mások az év nagy részében izzó napfényben fürdenek.
Az LROC által felvett képek mindegyikét az érintett terület térképére vetítette a serény tudósgárda, majd bináris formába öntötte azokat: a megvilágított pixeleket az 1, míg az árnyékkal fedetteket 0 jelölte. Ezután következett a a képek egyesítéséhez szükséges munka dandárja - kiszámították, hogy a hat hónap alatt az egyes pixeleket hány százalékban érte fény. (Mellesleg az Apollo 11 legénysége által bejárt terület a képen látotthoz képest gombostűfejnyinek sem nevezhető.)
A 2009-ben útjára indult Lunar Reconnaissance Orbiter névre hallgató űrszonda az - azóta már lefújt - Constellation program első küldetése. A Hold erőforrásai és víz után kutat.
Az eredmény feljebb csodálható meg. Azok a területek, amelyek sohasem láttak napot, feketén sötétlenek, az örökösen megvilágítottak pedig fehéren: az átmeneteket pedig a szürkeskála megfelelő árnyalata jelzi.
A kép közepét a 19 kilométer átmárőjű Shackleton-kráter uralja, a Déli-sark pedig körülbelül a peremén fekszik - úgy 9 óra tájt.
Forrás: Gizmodo, PopSci, New Scientist, Wikipédia
