Felemelő és meghatározó történelmi pillanat: az első ember a Holdra lép és büszke felfedezőként ledrótozza a zászlaját - majd alig tesz pár lépést. Robert Krulwich-nak, az NPR szerzőjének mindez határozottan szemet szúrt és nyomban fel is tette a kérdést: Miért csak 80 méterre távolodtak el hős asztronautáink a holdkomptól ? A csattanó pedig az, hogy a Kennedy-gyilkossággal ellentétben erre a kérdésre határozott választ kaphatunk - csak meg kellett kérdezni az illetékest. Neil Armstrong levélben válaszolt, mi közöljük, amúgy pedig csapongunk: térben és időben.
Nagyobb kép !
Nos, amint a fenti térképből is látható, a "hatalmas lépés" korántsem volt olyan hatalmas. Egy szabványos focipályára vetítve körülbelül így nézne ki:
A későbbi Apolló expedíciók természetesen már jóval nagyobb területet jártak át holdautóikkal. Éppen ezért feltűnő az úttörők óvatossága - különösen, amióta rutinszerűen települünk meg minden kavicsnál nagyobb aszteroidán. Múlt heti hír, hogy a Szoláris Tervhivatal hétfőn ismét jóváhagyott egy hiperplázát - most épp az Ió-n. Szerdán meg már állt az egész bazár, 5 dimenziós mikrodimgarázs, kvantoportok százai, szubgrav holók, meg amit akarsz. Naná, hogy kiderült, hogy az építtető apósa a Jupiter Fejlesztési Tanács Mikrohold bizottságának elnöke - de ezen már igazán nem akadunk fel: doktori kapszulánkat ugyanis a huszonegyedik századi kelet-európai nemzetállamok politikai gyakorlatának elemzésével érdemeltük ki. De erről majd máskor.
A BBC Dimensions és a viszonylagosság igézete
Mielőtt azonban elmerülnénk Armstrong válaszának részleteiben, tegyünk egy kis kitérőt anyabolygónk felé. Természetesen manapság a jó öreg Föld nem élvez már akkora figyelmet: kissé avítt téma, de mi szeretjük - amúgy öregurasan a kandalló előtt mesélünk róla a csillogó szemű és romlatlan unokák hologramjai körében. Az ember ne felejtse el a gyökereit - ammondó vagyunk.
Na de kissé elkalandoztunk, hiába, már csak így megy ez - az egyik emlék idézi a másikat: most éppen felrémlett a régi ismerős, a BBC remek webes alkalmazása - Nem, kisunokám, nem holomátrix - az úgynevezett Dimensions. A focipályára vetített térképről jutott az eszünkbe.
Akkoriban sem spóroltak a jelzőkkel: szinte naponta hallhattál olyasmiről, amit a "világ / ország / nemzet" éppen az aktuális legjének titulált a média. - Hogy mi ? Igen, igen legközelebb mesélek neked a nemzetekről, persze. - Szóval ez a webalkalmazás képes volt arra, hogy az adott hírben szereplő területet valamilyen, az olvasó által ismert helyszínre vetítse - így kaphatott képet az esemény valódi méreteiről. Itt van például az a bizonyos híres Mexikói-öbölbéli olajkatasztrófa Budapesthez viszonyítva:
- Hogy mi az az olaj ? Hát az autókhoz lellett például. Nem, nem, akkor még robbanómotorok voltak. Dehogy a robbanás lökte előre a kocsikat...! Hanem a dugattyúk...tudod...Édes fiam, mér' nem nagyanyáddal szórakozol ? -
És igen, kisunokám, legközelebb Budapestről is mesélek neked.
Na de hol is tartottunk ? Hát persze, Armstrong válaszánál. Beszámolója szerint "óriási hőség volt fent, de tényleg:" 93 fokos katlan". Hozzátette azt is, hogy az űrruhák terhelhetőségét illetően meglehetősen bizonytalanok voltak, az óvatosság elengedhetetlen volt - egyszerűen nem lehetett tudni, meddig bírja a vízhűtéssel működő hővédelem. Ha túlságosan messzire távolodott volna a komptól, talán sohasem jut vissza hozzá: elájul a megnövekedett hőségben.
Számolni kellett az űrruhák nehézkességével is: egyhatod gravitációban persze ezzel kapcsolatban sem állt rendelkezésre semmilyen tapasztalat - ráadásul a súly bár hatoda volt a megszokottnak, a tehetetlen tömeg természetesen nem változott meg, így komoly nehézségeket okozott a mozgáskoordináció és a tárgyakkal való interakció újrafelfedezése is.
Mellesleg az űrhajósok a NASA kísérleti nyulai voltak. A cég azt szerette volna, hogy minden kísérletet a kamerák előtt végezzenek - a hivatal rajongói ezt az óvó gondoskodás szándékával magyarázzák, a szkeptikusok pedig biztosítékként - arra az esetre, ha netán valami balul ütne ki: legalább marad némi elemeznivaló.
Persze mind tudjuk a Top Gun óta, hogy a pilóták A-tipusú személyiségek: a rigorózus pontosságú parancskövetés nem az erősségük. Ezért szeretjük őket: Armstrong természetesen csalt egy kicsit - amint tehette kiugrándozott a kamerák látószögéből, hogy egy-egy jobb fotót készítsen, vagy megbámulhasson egy érdekesebb sziklát, és zsebrevágjon pár kavicsot szuvenírként. De mindez csak apró csínytevés volt. Az emberiség legnagyobb technikai vállalkozásában ezrek összehangolt munkájára volt szükség: a kiszálló űrhajósok egy gigászi csapat részesei voltak - az improvizáció megengedhetetlen volt, hiszen az egész expedíciót és az űrkutatást magát is veszélyeztette volna. De számoljon be minderről ő maga:
Kedves Krulwich úr !
...Valóban nagyon óvatosak voltunk a tervezés során. Sok volt a bizonytalanság: nem tudtuk, hogy a holdkomp és az űrruhánk rendszerei milyen mértékben felelnek meg a mérnökök előzetes elvárásainak a Hold ellenséges környezetében. Szinte teljes vákuumban dolgoztunk, 90 fokos hőségben és a Föld gravitációjának egyhatodában. Ilyen körülményeket nem tudtunk a Földön előállítani, bár természetesen minden tőlünk telhetőt elkövettünk annak érdekében, hogy a felszerelésünket megfelelően teszteljük...
Nem tudtuk, hogy a parányi víztartály a hátunkon mennyi időre nyújt elegendő védelmet. A Nasa ráadásul rövidre szabta a felszínen tölthető időnket a hipertermia elkerülésének érdekében. Miután visszatértünk a kompba, megmérhettük a megmaradt víz mennyiségét, hogy megállapíthassuk, a várakozásoknak megfelelően alakul-e. Rettentően bizonytalan volt az is, hogy a nehézkes szkafanderben hogyna tudunk majd mozogni...A tervek szerint az általam telepített kamera látószögében kellett maradnunk, hogy a Nasa elemezhesse a mozgásunkat, eredményeinket - a későbbi expedíciók javára.
Bevallom, hogy tudatosan és szándékosan elhagytam a munkaterületet, hogy megvizsgáljam és lefényképezzem a közeli kráter falait egy rétegfelfakadás vagy más érdekesség után kutatva. Úgy éreztem a lehetőségek indokolják a kockázatot. Az is igaz, hogy elméletben valóban messzebbre távolodhattunk volna a kamerától és a komptól, de számos kísérletet kellett végrehajtanunk, rengeteg mintát begyűjtenünk és fényképet elkészítenünk. Az előírt feladatok teljesen betöltötték a rendelkezésre álló szűkös időt. Az általunk telepített lézertükör ( Lunar Laser Ranging Retroreflector) még ma is sok kísérlet alapja. (Legutóbb például a Big Bang Theory néven ismert sorozat - amelynek a magyar címére nem vagyunk hajlandóak hivatkozni - tudósgárdája vetette be).
Az Amerikai Egyesült Államok frissen megválasztott elnöke - a fiatal Thomas Jefferson - már régóta álmodott róla, hogy feltérképeztesse a fiatal Egyesült Államok nyugati részét. Saját kérésére - a kongresszus támogatásával - megszületett az újvilág felfedezése óta a legnagyobb szabású és legnagyobb jelentőségű expedíció terve. Az a tény, hogy a Nyugat - akkor még - idegen ország volt, nem zavarta Jeffersont. Meriweither Lewis és William Clark 1804-ben kezdte meg felfedezőútját 45 emberrel, egy keelboattal (egy vagy több párevezős keskeny hajó), két pirogue-gal (az indiánok és az óceániai bennszülöttek fatörzsből kivájt evezős csónakja), számtalan kutyával és a legjobb navigációs eszközökkel felszerelkezve. Számtalan feljegyzés bizonyítja, hogy az út során sok segítséget kaptak az őslakos népektől.
A későbbi Apolló-expedíciók persze már nagyobb területet fedhettek le, főképp amikor 1971-ben a holdautó is elérhetővé vált. Ön, Krulwich úr később azt vetette fel, amit én is elmondtam a Tudományos és Technológiai Bizottság meghallgatásán: Miért nem tér vissza Amerika a Holdra ? "Már voltunk ott" - válaszolták és én ezt az érvet rejtélyesnek találtam. Mintha a 16. századi uralkodók szóltak volna így: "Minek térjünk vissza az Újvilágba ? Hiszen már jártunk arra !" Vagy mintha Jefferson elnök így buzdította volna nemzetét: " Nem kell nyugatabbra mennünk a Mississippinél ! Lewis és Clark már amúgy is volt ott !" Amerika hat helyszínt látogatott és vizsgált meg a Holdon - ez azt jelenti, hogy 36 millió négyzetkilométer még feltáratlan maradt.
Remélem, hogy segítségére voltam, maradok tisztelettel:
Neil Armstrong
Az Apollo 11 parancsnoka
Ehhez nincs mit hozzáfűzni, talán egy rövid megjegyzésre futja még az időnkből: Most, hogy az elképesztő technológiai nehézségeket legyűrtük és az expedíció hamarosan útnak indul a Gliese 581g, ismertebb nevén a Zarmina felé, segítségére sietünk az enyhén tanácstalan grémiumnak. Csak remélni tudjuk, hogy az emberiség bemutatkozó szavai az exobolygó felszínén a következőképpen hangzanak majd: "Legjobb az enyhén illatos "Brazol" borotvakrém! Brazol púder! Brazol selyemharisnya!" .
Nem baj, ha nem érted, kisunokám.
Forrás:
NPR 1
NPR 2