Tisztában vagyunk vele, hogy a fejlett társadalmak nem lehetnek meg valamirevaló vízágyú nélkül, Kína elkötelezettsége pedig megkérdőjelezhetetlen: kedvelt üdvöskéjüket ugyanis már évek óta "sugárhajtóművel" működtetik - biztos, ami biztos alapon.
A sokoldalúságáról elhíresült high-tech eszköz nemes küldetést tölt be: a Henan tartománybeli Luoyang City tűzoltóságának legújabb büszkesége a felhőkarcolókban kiütött tüzek oltásában segédkezik, a szíve és lelke pedig tényleg egy átalakított sugárhajtómű: négy tonna vizet bocsájt ki percenként. Írd és mondd - Kína az új Japán.
Árcéduláján a viszonylag magasnak mondható 456 000-es szám áll, persze dollárban. Akárhogy is, megéri, tekintve, hogy a leírás szerint a víz brutális sebességgel lövell ki belőle - nagy távolságban is hatékonyan választja el a tüzet annak oxigénforrásától. Az ágyú majdnem teljes körben fordul, hatótávolsága pedig 120 méter. Azaz százhúsz méter. A magunk részéről örülünk, hogy nincsenek felhőkarcolóink. Ki tudja, kinek mi jutna az eszébe.
Apropó: felhőkarcolóink ugyan nincsenek, de volt és van turbóreaktív oltóeszközünk. Sugárhajtómű egy Zil hátán - a kínai monstrumot működés közben is bemutató videó után:
Mellékesen: A gyár két héten belül áttelepült.
Nos, ugyanez a furmány a későbbiekben sem kopott ki a szovjet műszaki értelmiségből. Amikor az egyre intenzívebb szénhidrogén-kitermelés miatt felmerült az igény egy hatékony oltóberendezésre, a mérnökök nemes egyszerűséggel a szovjet ipar oszlopára, egy ZIL teherautó platójára telepítették az első kezük ügyébe kerülő sugárhajtóművet, majd a mellékelt használati útmutatóban kifejtették, hogy a vizet a felpörgött hajtóműre kell locsolni.
Ennek az eszköznek kapták meg a felújított, továbbfejlesztett változatát a szegedi tűzoltók: a turbóreaktív, forgatható és emelhető-süllyeszthető hajtómű büszkén magasodott az átalakított ZIL hátán - és igencsak hatékonynak bizonyult.
A zsanai eset eposzokba illő, a résztvevők teljesítménye mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni: a lángokba borult olajkúttal majd félezer ember küzdött 1979 telén, több, mint húsz napon át.
"Kisebbfajta háborút vívtak a lángokkal és a nagynyomással a kitörés elfojtásán dolgozók. Váltakozó sikerrel. A február elsejei tudósításból például kiderült: „A keddi akciót követően, miután a páncélos rohamlöveg lerepítette a lyukfejre dőlt kitörésgátlót, megváltozott a tűz viselkedése, a függőleges lángsugár meghosszabbodott, de sajnos az oldalirányú kifúvás is megmaradt.”
Már itt megjelenik a zsanai csata egyik főszereplője, a turboreaktív oltóberendezés. Az E-2-es kúttal közvetve vagy közvetlenül félezer ember küzdött, hoztak 18 tonna szénsavat Répcelakról, óránként 2800 liter vizet használtak fel. Tizenkét nap után eloltották a tüzet, de aztán az újra belobbant, és még csaknem ugyanennyi időre volt szükség a gázkút lezárásához. Végül aztán 23 nap után csak sikerült megszelídíteni a kutat. Rákerült a kitörésgátló, 100 atmoszféra alá csökkent a gáz nyomása. Erre még Kutyepov, a szevasztopoli szakértő is csak csettinteni tudott: „húsz kisebb-nagyobb kitörés van a hátam mögött, de ez volt a legmakacsabbak egyike”. Az utolsó helyszíni tudósítás végén az orosházi brigád parancsnoka, Csák István az őt faggató Tamás Ervinnek így válaszolt: „– Elismerés? Hallgat a kút.”
Forrás:PopSci, Engadget
