Minden látszat ellenére a kép valódi, érintetlen és nem hiányzik egy része sem: a vakut pedig a Cassini űrszonda villantotta el egy hónapja félmillió kilométerrel a Szaturnusz mögött. A látvány elsőre zavaros, a másodikra meghökkentő. Mit lát a képen ?

Akár az optikai illúziók: beletelik egy kis időbe, amíg összeáll a kép, de ha összeállt, akkor már szinte meg sem lehet szabadulni tőle.

A Cassini a felvétel pillanatában a Szaturnusz mögött száguldott: a szonda, a Nap és a bolygó szinte egyvonalban állt (A pedánsabb olvasók kedvéért jegyezzük meg, hogy az általuk bezárt szög 178 fokot tett ki.) A Cassini szemszögéből a Szaturnusz teljes sötétségbe burkolózott, szinte semmilyen fényt nem kapott a Naptól. Magyarán a szonda a bolygó éjszakai oldalán tartózkodott, annak gyűrűi alatt.

A gyűrűkön viszont nagyon is átszűrődik központi csillagunk fénye - kivéve a Szaturnusz sötét, háromszög alakú árnyékát, melyet a gyűrűkre vet. A háromszög baloldala íves - természetesen, hiszen az nem más, mint a bolygó vonala. Az űrben nem érvényesül a légkör szóró hatása: az árnyékok rendkívül élesek. Ez a földi körülményekhez szokott szem számára roppant szokatlan látvány.

De mitől fénylik a gyűrűk sötét bolygó fedte íve ? Nos, a magasabban fekvő, megvilágított ív a Nap fényét a bolygóra tükrözi, onnan pedig a belső ívre vetődik - kirajzolva a gyűrűk finom sziluettjét. Alattuk pedig a sejtelmes derengés nem más, mint a bolygó nappali oldaláról átszűrődő fény a légkörben - a Földön is csak napnyugta után 90 perccel lesz teljesen sötét.

Mindent összevetve, ha a Szaturnusz hidrogénből és héliumból álló légkörét hasítaná egy űrhajóban, éppen a hajnalt tapasztalná meg, míg felül az eget a gyűrűk szemkápráztató gyémánt ragyogása töltené be, amelyet a Szaturnusz gigászi árnyéka keresztez.

Ha esetleg még mindig zavaros lenne kissé a kép, az alábbi példák segíthetnek:

Az alábbi képen a Nap a Szaturnusz mögött áll, a gyűrűk sziluettje mégis kirajzolódik a bolygó előtt.

Más szögből: a szaturnusz árnyéka a gyűrűkön...

...a szonda pedig alattuk rejtőzik.

A Cassini  a tudományos célú űrkutatás eddigi legnagyobb szabású vállalkozása, amelynek célja a Szaturnusz gázóriás és holdjainak vizsgálata. A Huygens nevű leszállóegységet már eljuttatta a naprendszer legrejtelmesebb égitestének, a Titánnak a felszínére, és számtalan szemkápráztató képpel ejtette ámulatba közönségét. Egy lenyűgöző példa: Az Enceladus gejzírjei:

Az 5712 kg-os űrszonda 366 kg tömegű tudományos műszert cipel magával -  az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) kutatói a fedélzeti magnetométer (MAG) és a plazma spektrométer (CAPS) létrehozásában segédkeztek. A fenti kép értelmezésében is segíthet az alábbi animáció, amely a Cassini Szaturnusz körüli pályáját illusztrálja a maga gigantikus teljességében:

És a még élesebb kép érdekében következzék a Szaturnusz holdjainak lenyűgöző tánca a szonda felvételei alapján. Az égi keringő:

Forrás: Discovermagazine, Gizmodo, Wikipedia