Szokásunktól eltérően minden további nélkül, egyszerűen beékelünk egy videót. 

Robert Burns: Ae Fond Kiss - Még egy csók.

A készülékben van valami mágikus és félelmetesen magától értetődő - ez a valami azonban nem a funkcióban, vagy a külalakban sejlik: az ember a folyók csiszolta kavicsok nyers finomságát érzi az ujjai alatt.

A NoteSlate tablet hosszú évek óta a legszimpatikusabb elképzelés, ami csak felborzolta az informatika víztükrét: természetessége és merő funkcionalitása azonnal a szívünkbe lopja magát. A koncepcióról már beszámoltunk, de a reménybeli cseh gyártó - a rajongók elképesztő nyomására - új hírekkel állt elő, mi több, további konkrétumokkal fűszerezte azokat. És imádja a pixeleket. 

Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle

Mi ez és mire jó ?

Nos, röviden: a jövő jegyzetfüzete. Bővebben: a jövő szép és használható jegyzetfüzete. A termék mögött álló filozófia az egyszerűségben összegezhető: az elektromos-tintára épülő technológiát a gyökerekig csupaszították, egészen a meghatóan őszinte 1 bit-ig. A készülék ugyanis a jegyzeteket a lehető legegyszerűbb formában őrzi meg. Ennek köszönheti egyrészt az elvárt sebességet és válaszékonyságot (neológ ízhatás) - másrészt a pofátlanul magasra tervezett üzemidőt. A képernyő matt és fénytelen: akár a sokunk által olyannyira szeretett, hagyományos A4-es papír, a 760x1080-as (102 ppi) felbontású rezisztív érintésérzékelés pedig valóssal egyenértékű élményt nyújtó kezelőfelületet ígér:

Nem, a táblával nem lehet böngészni, videót nézni, vagy szöveget szerkeszteni - sőt még e-könyv olvasóként sem állja meg a helyét. Itt volt az ideje. Alapvető cikknek szánják - Ha az iPad az informatika kenyérpirítója, akkor ez lesz a vajaskenyere. Egyetemisták tüzelik majd el vidáman többtonnás jegyzeteiket, húzzák ki a konnektorokból a dögnehéz laptopokat, ajándékozzák húgaiknak a használhatatlan méretű és túlszerelt notebookjaikat, a  jegyzetelésre tökéletesen alkalmatlan iPadeket pedig a kávézókba, és persze az ágyba száműzik. 

A képernyő nem csupán matt, hanem érdes is - mindezt pedig annak érdekében teszi, hogy minél inkább emlékeztessen a papírra. A letisztult koncepció következtében a gyártó feladta a négyszínű verzióval kapcsolatos terveit és csupán az egy színnel dolgozó változatokra koncentrál, azokból azonban többet is kínál. Nehéz választani közülük:

A monokróm kijelző (amelynek négyszínű változatát is ígérik), 210x310x6 mm-e méretekkel büszkélkedik és 280 grammot nyom, ami testvérek között is szép eredmény. A 750x1080 pixel felbontású e-ink kijelző a házba simul, matt és érdes felületű, hogy minél inkább emlékeztessen a papírra. 

A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed

A stylus maga sem ékeskedik cifra tollakkal: a végletekig minimalista. Nincs nyomásérzékenység sem: a tábla kizárolag jegyzetelésre szolgál. És nem köt kompromisszumokat. A heggyel írunk, a radírral törlünk: ez utóbbi 10 és 1 pixel vastagságban áll a rendelkezésünkre, attól függően hogyan forgatjuk a táblára:

A kezelőfelület 

A tábla összesen három valódi gombbal büszkélkedik. Bár testreszabhatóak, a gyártó a Ment, Töröl ill. a Vissza funkciókat teszi alapértelmezetté. Erre nem érdemes több szót vesztegetni, annál érdekesebb viszont a készülék menüjének megvalósítása, amely az alapképernyő rácsszerű beosztására épül: a sarkok rejtik az előző , a következő oldal, a tartalom és a és az alkalmazások menüpontjait, míg a középső terület  a jobb híjján mappáknak nevezhető tárolórekeszeket, amelyek fő célja a szervezés: csinos kis dobozokban találjuk a témák szerint elmentett jegyzeteket.

Az e-tinta születése felébresztette a régi, szunnyadó lelkesedést: utunkat ugyanis szétdobált és változatos alakú papírfecnik, füzetek, mappák, jegyzetek és vázlatok kísérik, és a káoszban sohasem az kerül elő, aminek épp elő kell kerülnie. Azóta persze kissé lehűtötte a várakozásainkat a tény, hogy sem az LCD/TFT, sem az e-tinta alapú, jegyzetelésre és vázlatkészítésre kihegyezett eszközök nem váltották be a reményeinket: vagy nehezek és otrombák voltak, vagy szusszal nem bírták a zsúfolt napokat, esetleg egészen egyszerűen a használatuk volt nehézkes, mivel az írás élménye meg sem közelítette a jó öreg papír/toll kombinációét - lassú volt, borzalmas válaszidővel vagy akárcsak megszokhatatlan. Mostanáig.

A NotesLate nevű szolgáltatás pedig a megosztásért felelős - kiegészítők sora teszi majd lehetővé, hogy vázlatainkat és ötleteinket akár valósidőben osszuk meg másokkal: a rajztanárok örülni fognak. A táblát ennek érdekében elláták wifi csatlakozással. Dokumentumok olvasására is alkalmas az eszköz, viszont ami a kreavtivitásban előnynek bizonyult, itt hátránynak számít: az 1-bites megjelenítés és az élsimítás hiánya - kellemesen - szemcsés olvasóvá teszi a NoteSlate-t. 

Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos

Mint minden koncepció esetén, itt is nehéz megjósolni, hogy megvalósul-e, és ha igen, akkor a termék mennyiben hasonlít majd az elképzelésekre. Az irány mindenesetre jó, és valószínűsíthető, hogy ha nem is ez a konkrét elképzelés, de egy hozzá hasonló termék hamarosan megjelenik a piacon. A gyártó minimalizmusa és ízlése ígéretes - technológiai akadálya pedig nincsen az előállításának.  A tervek szerint a tábla idén júniusban lesz elérhető, 99 dolláros tervezett áron, kizárólag a gyártó által üzemeltetett webáruházon keresztül. Júniusra a Basic, White és Black verziókat tervezik, decemberre pedig előállnak a többszínű verziókkal is. Ki fog derülni. 

Forrás: NoteSlate, idézetek: Járj utánna !

Alább az egyik legmeggyőzőbb kardpárbaj zajlik, amit bárki is vívott azóta, hogy Achillész Trója falai előtt Hector nevét kiáltotta, Toldi - lesz ami lesz - ellökte csónakját a parttól, Luke Skywalker pedig a barlangba lépett a Dagobán.  Taichi Saotome egy álomszerű allegória keretei között vív lenyűgöző harcot a kavargó fellegekkel, füstdémonokkal és sejlő ködlényekkel a maga megejtő japán módján, majd szembenéz saját árnyékával - és gyorsabbnak bizonyul annál.

Taichi Saotome, aki 1991 őszén látta meg a napvilágot, komoly hírnévre vergődött Japánban és azon kívül, sajátos specialitása a fiatal férfi és női szerepek megformálása: a japán színház hagyományainak megfelelően.

Európai szemmel szokatlan és bizarrnak ható előadás: a harmónia , a kecsesség és egység érzete azonban kultúrától független.

Apja nyomdokain haladt - a családfő a Gekidan Sujaku nevű színházi társulat fejeként működött, fia pedig már korán részt vett a színház életében: kezdetben leginkább az ún. taishu engeki műfajában jeleskedett. Ez a műfaj a Kabuki egyik oldalága, bár annál kevésbé kötött. Hamar kiderült, hogy az utódnak kölönös tehetsége van az onnagata szerepében - ami a női szerepek megformálását takarja.

Később felbukkant a filmvásznon is, a nálunk is ismert Takeshi Kitano két alkotásában: a Zatoichiben és a a Takeshis's-ben.A két filmszerep talán nem is indokolja a népszerűséget, amelynek a fiatal színész örvend - hatalmas rajongótáborral rendelkezik, előadásait mindig zsúfolt teltházzal adják. Ő maga szerényen csupán értetlenségének adott hangot a hatalmas felhajtás kapcsán. Legnagyobb sikerét kétségkívül a  D no Gekijo 2007-es előadásán aratta. Na meg az internetes fórumokon: kardtánca osztatlan elismerést aratott - és nemcsak a hajzselével pepecselő mangarajongók körében.

Forrás: Gizmodo, Daily What, Wikipedia

Bár még nem hivatalos, mégis nyugodt lélekkel tekinthetjük ezt a munkadarabot rekordernek - 17x17x17-es "felbontása" bízvást elhallgattatja a kételkedőket:

Az ember már attól fejfájást kap, ha alaposabban szemügyre veszi, a megoldására tett bármilyen kísérlet pedig nagy valószínűséggel leállítja a központi idegrendszert - jó szívvel tehát senkinek sem ajánljuk. Esetleg meditációs és elmekarbantartó célzattal, bár ettől valószínűleg a legedzettebb jógik és fakírok is könnyes szemmel idézik fel a régi, megejtően szép időket, amikor még elég volt, ha gyomron bökték magukat egy rozsdás buzogánnyal.

Fizikailag amúgy nem olyan ijesztőek a méretek, a kocka 14 cm-es élekkel rendelkezik, a darabszám azonban meghökkentő: 1539 elem esküdött össze ellenünk. Az alkotó Oskar van Deventer, a híres embergyűlölő és antihumanista, aki minden egyes darabot 3d nyomtatóval (erről bővebben itt) készített el, majd 15 óra alatt állította össze a nagy egészet. 

Alább részletesen elmagyarázza, hogy miért jó ez nekünk:

Ha ellenállhatatlan bírvágy lett úrrá Önön, az igencsak meglep bennünket. Mindenesetre az itt található instrukciók alapján akár el is készítheti a tárgyat, amely a válóperében igencsak hangsúlyos szerepet tölt be majd. Nem lesz olcsó. Ez se, az se.

Forrás:Gizmodo

És téglát ürít, helyesebben szép, rendezett, tömör hóbálákat. Mindezt ráadásul vidáman teszi, mosoly és jókedv árad a nyomában, amerre jár. 

A japánok utolérhetetlen hófalakat alkotnak, bizonyítékképpen elég átfutni az itt található lenyűgöző képeket. Vidéken azonban egyszerűbb a helyzet: van tere és ideje a gigászi munkagépek össztáncának. Urbánus környezetben megváltozik a feladat jellege:  a szűkös hellyel és a zsúfolt forgalommal is meg kell küzdeni - tennivaló akad tehát.

Japánban nem szokatlan az erős havazás, a városokat, például a képen látható Niigatát vastag dunyhaként lepi be a hó akár egyetlen éjszaka alatt. Odaát pedig az idő kritikus tényező, mondhatni nem áll meg az élet egy-egy hóvihar után. Megoldást kerestek tehát és meg is találták, mégpedig a bűbájos Yuki-Taro személyében. Nem egy teásfindzsa-szemeiben könnycseppet ragyogtató japán szépségről van szó, hanem egy valódi, önműködő, high-tech utcai robotról. A neve első része japánul havat jelent, a Taro pedig népszerű férfinév a felkelő nap országában: nálunk tehát valószínűleg Hó Gyuri-nak becézik majd. Esetleg Havas Henriknek.

Az apróságot mindennel felszerelték, amire csak szüksége lehet, és amivel a japán ipar hirtelenjében elő tudott hozakodni. GPS segítségével tájékozódik, ráadásul lát: mindkét szemére jut egy-egy videókamera, ami jelentős mennyiségű adattal látja el éhes processzorát. A gyomra egy kompakt, rendkívül erős tömörítő szerkezet - ez préseli a "száján" át érkező havat csinos téglákba, amelyeket a hátán tornyoz fel a derék és szorgos masina. Mondjuk a világ legnagyobb Rubik-kockájával talán még ő sem boldogulna. Ami a fizikai jellemzőit illeti, Yuki-Taro 160x95x75 cm-es paraméterekkel rendelkezik és 400 kilogrammot nyom.

A robot valós probléma megoldására tett kísérlet: nem csupán félresöpri a havat, hanem kezeli is: a tömörítéssel jelentősen csökken az elhelyezéséhez szükséges tér. A 60x30x15-ös apró kockák akár tárolhatóak is - nyáron még jól jöhetnek. Az igluipar képviselői is lelkesen üdvözölték az újítást.

Yuki idén sajnos még mindig csak prototípus  - a koncepció pár éve formálódik már. A kész verziót a fejlesztők öt éven belül ígérik, az árát pedig egymillió yenben szabták meg. Akárhogy is: nem bánnánk, ha Budapest utcáin is sürögne-forogna majd. 

Forrás:GizmoWatch, PopSci, Pinktentacle

Ezt a lenyűgöző szférapanorámát Chris Kotsiopoulos készítette el 24 óra leforgása alatt. A kép egy athéni napot dokumentál - a holisztikus megközelítés pedig - akárcsak a hasonló mozgóképek esetében - metafizikai árnyalatokkal fűszerezi az alkotást.

A képen 500 csillag nyomvonala sejlik fel, 35 kép követi a Nap mozgását, mindezt 25 tájkép egészíti ki. A hogyanról pedig számoljon be Kotsiopoulos úr maga:

Az utómunka - a fotó összeillesztése - 12 órát vett igénybe számítógépen. Megérte.

Forrás:Gizmodo

Mi történik ha egy derék pohár forrásban lévő vizet a mínusz harminc fokos levegőbe löttyintünk ? Nos, kigyúlnak a fények, a szívekbe pedig melegség költözik - kedvenc levesalapunk ugyanis nyomban sűrű "havazássá" lényegül át. Igaz, hogy mindez olyan, mintha homokot hordanánk a sivatagba, hiszen ahol ilyen hideg van, ott valószínűleg hó is akad - a dolog mókafaktora azonban kétségkívül magasabb, mint a végrehajtásához szükséges hőmérséklet. 

Forrás:Gizmodo

Régi közhely és kedves népszokás, hogy nálunk, ha lehull az első ötcentis hó, megáll az élet, megszűnik a közlekedés, kihirdetik a szükségállapotot és az ellenzékre hivatkoznak. Odaát mindez kissé másképpen van:

Japán, Honsu szigete

A fenti kép - azonkívül, hogy feltétlen és gyermeki rajongással tölt el bennünket - megerősíti az emberi nem jövőjébe vetett hitünket is. Vagy ilyesmi. Ha a digitális technika remeke lenne, megnyugodnánk: a Photoshop továbbra sem hagy cserben minket. Ha mozivásznon látnánk, némi unalommal vegyes beletörődéssel szemlélnénk a távolba vesző birodalmi lépegetőket. A kép azonban valódi és ráadásul nem is valahol egy messzi galaxisban készült, hanem itt a szomszédban: japán hókotrók művét örökíti meg. 

Bár tisztában vagyunk azzal, hogy a Télapó még ennél is többre képes, az emberben mégis ébred némi ámulattal vegyes óvatosság: kizártnak tűnik, hogy ezek a képek olyasmit ábrázolnak, amit ember irányította munkagépek hoztak össze, rendes munkaidőben, ebédszünettel, szakszervezettel, meg minden. Az alábbi bizonyíték láttán azonban elnémulnak a kétségek - a videón tisztán látszik, hogy a mesterséges szurdokokért a Homo Sapiens japánul beszélő ága a felelős. Itt az ideje, hogy vizsgálóbizottságot küldjünk keletre, bár kissé tartunk attól, amit kiderít majd.

Amúgy meg a Gellért-hegy a Himalája.

Forrás: Gizmodo, Liganet

A régóta rebesgetett frissítés megérkezett: mától hivatalosan is elérhető a videótelefonálás lehetősége a Skype iPhone alkalmazásán belül. Ráadásul mind 3G, mind pedig WiFi kapcsolat alatt - ez utóbbit Amerikában a szolgáltatók  kérésére eddig korlátozta a cég.

Az új lehetőség iPhone 3gs, iPhone 4 és az iPad készülékeken érhető el. A harmadik generációs telefonok és az iPad azonban nem rendelkezik előlapi kamerával, így csupán fogadni képes a videóhívásokat. (Persze némi tükör segítségével a lelkes felhasználók majd áthidalhatják a problémát, legalábbis ami a 3GS-t illeti.) A telefonok nem csupán egymást érik el, hanem a PC-ken futó ( a Skype 4.2-nél frisebb) klienseket is. Hozzá kell tennünk, hogy a 3G hálózaton lebonyolított videócset nem éppen HD élmény: az előzetes tesztek szerint mindenesetre működik. 

Forrás:Lifehacker

Bár a koncepciókkal nem árt óvatosan bánni, ez az egy megéri az elmélyülést, egyrészt mert nevetségesen nagyszerű, másrészt mert a prototípus megvalósult: a barkácsfaktora pedig sűrű kalapemelgetésre késztet. Örömmel mutatjuk be a lenyűgőző ívasztalt, amely az alábbi videó tanúsága szerint az íróasztal evolúciójának legszédítőbb bérceit hódítja meg. A Microsoft Surface nincs a kanyarban. 

Mindenki látott már íróasztalt és mindenki ült már számítógép előtt is - a legfőbb kérdést mindig a logisztika és az ergonómia jelenti. Hová tegyük a laptopot ? Mit kezdjünk az extra képernyők, billenytűzetek és munkalapok, jegyzetfüzetek őrült káoszával ? A kérdés másokban is felmerült, a megoldás pedig olyan elegánsnak és stílusosnak bizonyult, mint Nagy Sándor Gordiuszban. Mi lenne, ha a számtalan független kütyü helyett egyetlen gigászi felület foglalna magába minden szükséges funkciót ?

A Microsoft megoldása: Surface. Nem munkára való

A megszokott függőleges-vertikális munkafelület összeolvasztásával némi buhera árán megalkothatjuk a jövő íróasztalát: egér helyett egyenesen a tábláján matatunk, jegyzetfüzet helyett magán az asztalon dokumentálunk, és úgy visszük át a fájlokat függőlegesből vízszintes helyzetbe, mint Mata Hari annó a mit sem sejtő francia tiszteket.

A BendDesk névre hallgató tákolmány legfőbb erénye ez utóbbi tuljadonsága: zökkenőmentesen teszi lehetővé, hogy elkülöníthessük a forrásokat az éppen folyó munkafolyamatoktól. Az íves megoldás pedig egycsapásra emeli újabb dimenziókba a Microsoft Surface  óriáscéghez méltó euklidészi geometriáját.

Forrás: Iitechfuture, Media Computing Group

Ezt a csodálatos képet szorgos kezek és masinák szerkesztették a Hold déli pólusáról az LROC keringő egység által hat hónap leforgása alatt  készített 1700 felvétel alapján. A megvilágítottsági térkép egyfelől lenyűgöző, másfelől tanulságos. Fény derül az árnyékokra.

A Hold forgástengelyének dőlése csupán 1.54 fokos (ellentétben a Föld 23.5 foknyi, számottevő teljesítményével - amelynek többek között az évszakok változásait köszönhetjük). Emiatt számos, a sarkokhoz közeli területre örök árnyék vetül, míg mások az év nagy részében izzó napfényben fürdenek.

Az LROC által felvett képek mindegyikét az érintett terület térképére vetítette a serény tudósgárda, majd bináris formába öntötte azokat: a megvilágított pixeleket az 1, míg az árnyékkal fedetteket 0 jelölte. Ezután következett a a képek egyesítéséhez szükséges munka dandárja -  kiszámították, hogy a hat hónap alatt az egyes pixeleket hány százalékban érte fény. (Mellesleg az Apollo 11 legénysége által bejárt terület a képen látotthoz képest  gombostűfejnyinek sem nevezhető.)

A 2009-ben útjára indult Lunar Reconnaissance Orbiter névre hallgató űrszonda az - azóta már lefújt - Constellation program első küldetése. A Hold erőforrásai és víz után kutat.

Az eredmény feljebb csodálható meg. Azok a területek, amelyek sohasem láttak napot, feketén sötétlenek, az örökösen megvilágítottak pedig fehéren: az átmeneteket pedig a szürkeskála megfelelő árnyalata jelzi.

A kép közepét a 19 kilométer átmárőjű Shackleton-kráter uralja, a Déli-sark pedig körülbelül a peremén fekszik - úgy 9 óra tájt.

Forrás: Gizmodo, PopSci, New Scientist, Wikipédia

A WWF kezdeményezése nemcsak időszerű, hanem meglehetősen jópofa is: a szervezet, melynek célja a "biológiai sokféleség megőrzése, a környezeti szennyezések csökkentése és a természeti erőforrások hosszú távon fenntartható használatának elősegítése", most olyan ötlettel állt elő, amely tettekre válthatja a szavakat, megerősíti és formába önti a homályosan már sejlő szándékot. A közismert .PDF formátumot cserélné saját .WWF szabványára, amely bár minden tekintetben megegyezik az elődjével, egy fontos kitételben különbözik tőle: nem lehet kinyomtatni.

Minden jel szerint a Tejút tartja a szappanbuborék-fújás rekordját: galaxisunk szívéből egy gigászi buborékpár emelkedik a csillaghalmaz síkja alá és fölé: gamma-sugarakból szőtt, észbontó méretű képződmény: a páros együtt ötvenezer fényévet ível át. Puszta létezése is rejtély: a keletkezésére nincs magyarázat. Van ötletünk.

"A tudomány vagy fizika, vagy bélyeggyűjtés"

A két buborék - természetesen - szabad szemmel nem látható: de a gammatartományban kutakodó és az égboltot háromóránként végigpásztázó Fermi-teleszkópnak köszönhetően teljes szépségében csodálhatjuk meg a furcsa párost. Bár a galaxisunk alapjában véve is gamma-sugarak lágy ködében fürdik, ezek a képződmények határozottan kiemelkednek a háttérből - mind a gamma-sugárzás mértékét, mind pedig a terület jellegzetes és jól kivehető alakját tekintve.

A jelenség a látható égbolt felét betölti: a Szűz csillagképtől egészen a Daru-csillagképig terjed - ezidáig azonban mégsem figyeltek fel rá, éppen a galaxist övező gamma-sugárköd miatt, amelyet a közel fénysebességgel haladó részecskék fotonokkal és a csillagközi gázzal való kölcsönhatása okoz. A LAT (Fermi Large Area Telescope) csapata azonban folyamatosan finomította az eredményeket és az alkalmazott modelleket a gamma sugárforrások finomabb feltérképezése érdekében, míg erőfeszítéseiknek köszönhetően végül a fenti, különös alakzat rajzolódott ki.

Azonnal heves vita alakult ki a sosem látott jelenség kapcsán. A sugárzás energiája és a határozott forma mind egy irányba mutat: a képződmény egy hatalmas és viszonylag gyors energiakiáramlás eredményeképpen jött létre - csupán annak forrása maradt rejtély. 

Doug Finkbeiner, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics csillagásza az elsők között hívta fel a figyelmet a meglepő jelenségre, és a felmerülő kérdésekre: "A két gamma-sugárzást kibocsájtó buborék természetére vagy eredetére még nincs kielégítő magyarázatunk." A képződmény, véleménye szerint akár több millió éves is lehet.

"A mechanikában nem árt, ha az ember tisztában van azzal, mire nincs szüksége ahhoz, hogy valamit elkészítsen"

A NASA szerint esetleg a Tejút központjában található gigászi fekete lyukból áramló részecskék fújhatták fel a kozmikus szappanbuborékot - számos galaxis esetében figyeltek meg a csillagászok eddig is a központ felé áramló anyag táplálta részecskesugárzást. Bár nincs rá bizonyíték, hogy a galaxisunk központjában rejtőző fekete lyuk is hasonló jelenséget produkálna, előfordulhat, hogy  a múltban pontosan ez volt a helyzet.

Más vélemények szerint buborékjaink a csillagok keletkezését kisérő hatalmas gázkiáramlás következményei: talán éppen annak a folyamatnak a tanúi, amely a Tejút terjedelmes központi csillag-fürtjeit hozta létre hajdanán. Ilyesmire is akad példa: "Sok galaxisban figyeltünk meg elképesztő gázkitöréseket" - támasztja alá a vélekedést David Spergel, a Princeton Egyetem kutatója. "Akármi is legyen e páratlan képződmények emergiaforrása, a csillagászat legmélyebb összefüggéseit érinti" - tette hozzá.

Forrás:NASA,Wikipédia

És megvédik az emberiséget. Amint azt a Pillangók az űrben című cikkünkben kifejtettük, az űrszemét nem valami távoli ködökbe vesző problémakör, hanem nagyon is valós és sürgető kérdés - a megoldás pedig meglepő irányból érkezik: Oroszország takarítaná el Földünk kéretlen gyűrűjének nagy részét.  Emellett elbánna a Naprendszer pereméről érkező és a bolygónkat veszélyeztető üstökösökkel is. Pikáns érzés Oroszországra, mint a Föld védelmezőjére gondolni: de kétségkívül van hangulata. Nem kímélnek pénzt, paripát, fegyvert.

„Car ukazal, i bojare prigovorili.”

Keleti szomszédunk kétmilliárd dollárnak megfelelő összeget szán arra, hogy hogy az űrben keringő több ezer hulladékból pár százat eltakarítson az űrhotelterveiről elhíresült RSC Energia néven ismert űrtechnológiai cég segítségével. Olyan űreszközt terveznek, amely reményeik szerint képes lesz hatszáz, használaton kívüli, nagyobb méretű egységet letéríteni a pályájáról, és a légkörbe irányítani azt. A többit az anyatermészetre és a fizika törvényeire bízzák: a Föld felé közelítő űrszemét a súrlódás keltette hőnek köszönhetően elég a légkörben, ha pedig nagyméretű tételről van szó, azt az óceánba irányítanák, így a habok nyelnék el - de emiatt fájjon majd néhány ezer év múltán az Óceánökológiai Összhumán Fázisközpont földi hulladéklogisztikai osztályvezetőjének a feje. 

A tervezett eszköz, az orosz űrszemetes sok szempontból bravúrosnak bizonyul majd, ha megvalósul: ionhajtóművel ellátott szerkezetről van szó, amelyben az elektromágnes térrel gyorsított kilépő részecskék szolgáltatnák a hajtóerőt, az energiaellátását pedig nukleáris forrás biztosítaná. Normál üzemben manőverezhető űrdodzsemként működne: a kiszemelt áldozatot megközelítve egyszerűen a "Földre lökné" azt a hajtóművei segítségével. Különleges esetekben pedig űrháló segítségével vadászna a kódorgó roncsokra - amolyan hipermodern távirányítható lepkegyűjtő módjára.

A tervek grandiózusak: az eszköz nagyobb, mozgékonyabb és erőteljesebb változata gondoskodna a Föld védelméről: a potenciálisan veszélyes aszteroidák pályáját az űrszeméthez hasonló módszerrel módosítaná lehelletfinoman - éppen csak annyira, hogy azok a megfelelő távolságra kerüljék el a bolygónkat. Fejlett üstökösfigyelő rendszerrel kombinálva az elképzelés akár életszerűnek is minősíthető - ám akad bökkenő így is, méghozzá politikai természetű. Egy ilyen sokoldalú eszköz ugyanis remek fegyvernek bizonyulna egy esetleges űrháborúban: kedvére játszana az odefent keringő űregységek százaival. Kína nem fog örülni.

Forrás:Fast Company

A Youtube kitűnő szórakozás, tárlatvezetés, mozgóképszínház, múzeum és időutazás - de ritka az olyan élmény amit ne fűszerezne meg a közösség varázsa. A törzs a tűz köré sereglik, a család a nagypapa köré - a párok összebújnak, az oroszlán a őzgidával legel. A net legújabb gyöngyszeme, a Youtube Social az együttlét örömét és illúzióját csempészi a szélrózsa minden irányába széledt társaságok online életébe. Digitális citrompótló.

Nem is lehetne egyszerűbb: a "házigazda" fogja a megosztani kívánt videó linkjét, például ezt a zavarba ejtő alkotást: https://www.youtube.com/watch?v=dPGz_NmRk_U, majd a "youtube" mögé illeszti a "social" kifejezést. Az eredmény: http://www.youtubesocial.com/watch?v=dPGz_NmRk_U. Ha jobban meggondoljuk, mégiscsak lehetne egyszerűbb: ha úgy kényelmesebb, kereshetünk közvetlenül a Social felületén is. Ezen a címen egy jól szervezett felület tárul elénk, középen a megtekinteni kívánt videóval.  A rendszer egy rövid linket is mellékel - ezt kell a társaság tagjainak továbbítanunk, ők pedig egy kattintással válnak a házibuli részeseivé: élőidőben szemlélhetik, vesézhetik ki és beszélhetik meg az aktuális marhaságot - ez időnként rendkívül hasznosnak bizonyulhat. A nagyérdemű mindezt tökéletes szinkronban élvezheti: a videó mindenkinél egyszerre indul, szünetel vagy áll meg, sőt akárki átveheti az irányítást. Afrikában meg éheznek.

A szolgáltatás egyetlen hátránya, hogy erősen Facebook-függő - a cset gyakorlatilag csak a közösségi oldal bejelentkezett felhasználói számára elérhető azonosítható néven. Farmville rajongóknak édesmindegy.

Youtube Social

Forrás: Downloadsquad, Gizmodo

Bár szegény Plútót - érdemeire való tekintet nélkül - azóta lefokozták, rangjelzéseit és kitüntetéseit letépték, kardját kettértörték a vigyázzban álló csillagászok négyszögében, mindez azonban semmit sem von le annak a csodálatos és mágikus masinának a varázsából, amely a fellelésében segédkezett. 

A készlet báját a mellékelt ecset teszi teljessé

Az égbolt bosszantóan hatalmas és észbontóan tág, ráadásul tele van égitestekkel. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezek az objektumok vonzzák, tologatják, gyorsítják és lassítják egymást, egyszóval "gyűlölnek és szeretnek", máris érthetővé válik, hogy miért volt szükség gépekre, ha némi értelmet szerettünk volna csempészni a káoszba, ami csupán olyan rendszer, amit még nem látunk át, ugyebár.

Bár a legendás "Steel Driver", John Henry még sikerrel szállhatott szembe a gőzkalapáccsal, már ő is az életével fizetett a sikerért: pürroszi győzelmet aratott. A hihetetlenül bonyolult számítások során, ahol több test kölcsönhatását kell figyelembe venni, már elengedhetetlen a számítógépek segítsége. 

 

John Henry az emberiség egyik legmegragadóbb hőse: vasúti munkás, egy a "steel driverek" közül, aki dolgos hétköznapjait azzal töltötte, hogy egy gigászi kalapács és némi ék segítségével ütött monoton rendszerességgel lyukakat a kökemény sziklába a sínek számára. A legenda szerint versenybe szállt a gyűlölt gőzkalapáccsal - egy egész napon át tartó viadalra hívta ki a fújtató démont: és legyőzte azt. A győzelem az életébe került: a maratoni hírvivőhöz hasonlatosan ő maga is holtan esett össze az utolsó ék beverése után. Egy feledésre ítélt korszak örök hőse ő, méltó a megörökítésre: legutóbb éppen az Így jártam anyátokkal című, közkedvelt sorozat utalt emlékére a "Marshall Versus The Machines" című epizódjában.

 

A "Millionare Calculator" névre hallgató csoda a legenda szerint a megvető "Senki sem lesz milliomos, ha számokat ad el" megjegyzésre adott szellemes válaszul kapta a nevét: 1893-tól gyártották 1935-ig. Életének utolsó harmadát tette emlékezetessé azzal, hogy a titokzatos "X" bolygó utáni hajtóvadászat részese lett. Emellett ez volt az első olyan számológép a világon, amely képes volt közvetlenül osztani - brilliáns szerkezetét megalkotójának, Otto Steiger-nek, a svájci mérnöknek köszönhette. 

Nem akármilyen minőségről beszélünk: bizonyos alkatrészeit minden egyes darab esetén kézimunkával állították elő: bájos naivitással egyesítette magában a 19. és a 20. századot, a manufaktúrák és az ipari óriások világát. 

Vonzerejét a már említett közvetlen osztási lehetőség növelte egészen a kívánatosig: a hajtókar egyetlen fordulatával osztott és szorzott - és sosem fáradt el. A kezelője annál inkább: a kar forgatása - a látszat ellenére - jelentős erőkifejtést igényelt. Amúgy sem volt pehelysúlyú versenyző: majd 32 kilót nyomott. 

Hajtóvadászat az X bolygó után

Az emberiség hajtóereje a kíváncsiság : a mítoszok szőtte világnézetek évezredei után egyre inkább teret nyert a nézet, miszerint a világot törvények uralják, és ezek a törvények megismerhetőek. Sőt, mi több: az égbolt megszámlálhatatlan csillagának, bolygóinak a mozgását is ezek uralják - jelesül az égi mechanika szabályai. A tény, hogy a bolygók egymás pályáját is megzavarják tömegvonzásuk révén, komoly segítséget jelentett a külső planéták felfedezése során: a Neptunusz pályájának háborgásai keltették fel Percival Lowell, a Schiaparelli által felfedezett, híres Mars-csatornák legodaadóbb hívének figyelmét.

 A Plútó pályája: láthatóan kilóg a sorból

Lowell megszállottan kutatta a régóta sejtett és titokzatos kilencedik bolygót - a felfedezés azonban az általa alapított Lowell Obszervatórium fiatal kutatójának, Clyde Tombaugh-nak a nevéhez fűződik. A lelkes tudós hetente pásztázta és fényképezte végig az ekliptika síkját és a kapott képpárokat összehasonlítva kereste az időközben elmozdult fénypontokat. 1930 január 29-én, másfélmillió csillag átvizsgálása után az idegtépő munka végetért: rátalált a keresett kincsre. A pályaszámításokban pedig hűséges társa, a milliomos számológép segítette. Valószínűleg koccintottak a sikerre: ki pezsgővel, ki gépolajjal.

Az idős Tombaugh

Akár egy válóra váló tündérmese: napnyugta után a város fénybe borul és felragyognak az Andrássy úti fák.

Megannyi jelentős felfedezéshez hasonlóan ez az újítás is a véletlen szülötte: a kutatók olyan fényforrást kerestek, amely a LED-technológiához hasonlóan hatékony, de nem igényli a foszforhoz hasonló, mérgező anyagok használatát. 

A taiwani tudósok által kínált megoldás éppolyan lenyűgöző, mint amilyen meglepő: az akvárisztikában széles körben alkalmazott Nagylevelű Bacopa, közismertebb nevén Bacopa caroliniana leveleit nanoméretű aranyrészecskékkel kezelték egyedi és ötletes módon, majd azokat ultraibolya fénynek kitéve kényszerítették a növény klorofillját vörös fény kibocsátására. A képen látható, ahogy az aranyrészecskék derengenek a levéltestben.

 

A Nagylevelű Bacopa a tátogatók családjának oszlopos tagja:  "Ez a növény bokros, bozontos jellegét sűrűn növekvő, apró ágainak köszönheti. Ovális levelei erős fény hatására egy idő múlva kezdenek vörösréz színűvé válni. Ha a víz fölé nő, lila virágai élénken elütnek a környezet zöld színétől. Gyorsan fejlődik, szereti a lágy vizet és az agyagos földdel dúsított, enyhén szemcsés homokot. "

 

 

Yen Hsun Su és a Cheng Kung Egyetem munkatársai abból indultak ki, hogy a klorofill magas hullámhosszú (400 nm) ultraibolya fénnyel gerjesztve biolumineszcens tulajdonságokat mutat, míg az arany részecskéi éppen ellenkezőleg  - alacsony hullámhosszakra reagálnak 400 nm-es kibocsátással. "A bio-LED lehetővé teszi, hogy az útmenti fák világítsanak éjszakánként. Ezzel energiát takarítunk meg, és csökkentjük az üvegházhatást." - tette hozzá Su. 

A derengő fák ráadásul éjszaka is elnyelnék a széndioxidot - a fotoszintézis éjjel-nappal zajlana. Bár a technológia tökéletesítésre szorul, a világító növényzet több, mint remek ötlet, mellesleg látványnak sem lenne mindennapi. Reméljük, egyszer az lesz. 
 

Forrás: RSC, Popular Science, Gizmodo

Várható volt, hogy Mark Zuckerberg ma jelenti be a Facebook új, "modern üzenetkezelő rendszerét", a Facebook Messages-t. Váltig állítja, hogy nem email-szolgáltatásról van szó - inkább a formátum megújulásáról. Régi kedvencünk új köntösben.

Mi a különbség a Facebook új kommunikációs rendszere és a hagyományos levelezés között ? Nos, az új közösségi szolgáltatás magába épít mindent, amit csak hirtelenjében fel tudunk sorolni: az emailt, a Facebook üzeneteket, az sms-t, és egyéb klienseket. Talán még a voip-telefon is komoly szerepet kaphat a későbbiekben. Ma a felhasználó itt csetel, ott hanghívást folytat, emitt kommenteket ír és amott a státuszfrissítéseket böngészi - ezentúl egységként kezelheti a kommunikáció elemeit: minden meghatározott mozzanat ugyanazon információáramlás részévé válik.

A rendszer vázát természetesen a @facebook.com email cím jelenti, de a használata nem kötelező - akár Gmail üzeneteinket is átirányíthatjuk majd. Az iPhone Facebook-alkalmazására is útban van már a megfelelő frissítés.

Elsőre is komoly különbségeket fedezhetünk fel a Facebook Messages (Facebook Üzenetek) és a megszokott email-formátum között: inkább érződik csetnek, mint bármi másnak - nos, sok esetben egyszerűen az is. A rendszer minden kommunikációt rögzít, minden párbeszédet, amit egy bizonyos személlyel folytatunk az adott helyen - és egyetlen vezérfonalra fűzi fel azt a számunkra. Amolyan társalgástár: a beszélgetés egész folyamata - minden formájában - elérhető és visszakövethető lesz.

A Social Inbox nevű fejlesztés felelős a közösségi kommunikáció élményéért: kapcsolati szintek szerint szűri és válogatja beérkező üzeneteinket, előnyben részesítve a hozzánk közelebb állóktól - magyarán a kapcsolatainktól - érkezőket. Ez igazán remek funkció - az alapbeállítás szerint csupán az ismerőseink (és az ő ismerőseik) leveleit láthatjuk. A "szemét" (vagyis a Facebook-körön kívülről érkező anyag) külön mappába kerül. A kapcsolatok természetesen egyedi módon helyezhetőek egyik mappából a másikba (ami azoknak hasznos, akiknek számos ismerőse nem tagja a Facebook közösségének). A funkció erősen emlékeztet a Gmail Priority Inbox nevű szerzeményére: egy szempontból azonban komoly előnyt élvez vele szemben: a Facebook rendszerében készen áll a közösségi-térkép, amely igen hatékonnyá teheti a válogatást.

Zuckerberg határozottan kijelentette, hogy nem a Gmail ellenfelének szánják az új rendszert. Akárhogy is, a közösségi oldal olyan jövőbe tekint, amelyben az email - a hagyományos formájában - már átadta a kommunikációban betöltött helyét a nagyrészt élőben zajló, integrált rendszerű és a közösségi hálón alapuló információcserének. Ki fog derülni. 

Forrás:Gizmodo

A hegyek vajúdtak és elefántot szültek: a sokak által várt pillanat - majdnem - elérkezett. Évek munkája szökken szárba: az e-ink kijelző márciusban színesre vált, és az eddig csak prototípusként megcsodálható technika kereskedelmi forgalomba kerül a Hanvon jóvoltából. 

Bár sokan és sokféleképp kísérelték meg leküzdeni az e-olvasók két legnagyobb hátrányát - az oldalfrissítés sebességét és a szürkeárnyalatok korlátait, az első sikeres próbálkozás a Hanvon nevéhez fűződhet. A kínai cég a 2010-es FPD-vásáron jelentette be, hogy a világon elsőként bocsájtja majd forgalomba - várhatóan a jövő év első negyedében - a színek visszaadására képes e-ink kijelzőit. Az ő szavuk pedig nyom valamit a latban: a világ e-olvasóinak kilencven százalékában az ő termékük ingere a szemnek - a legnagyobbak is alkalmazták elektromos tintával kapcsolatos fejlesztéseiket.

A bejelentés mérföldkő - az eddig piacra került színes, dedikált könyvolvasók ugyanis LCD-képernyőt alkalmaztak,mondhatni, a káddal együtt kiöntötték a gyereket is: az e-ink technológia erőssége a nyomtatott lapok olvasásához hasonló élmény, míg az LCD-kijelző - legyen bármilyen kifinomult - nem képes ellensúlyozni a képernyőről olvasás érzetét.

Az új színes e-ink azonban korántsem nyújt az LCD-hez mérhető minőséget, ahogy a képélesség tekintetében sem vetekedhet elődjével: a színek fakók, akár egy hetvenes évekből visszamaradt Rádiótechnika címlapja, vagy még inkább egy évek csiszolta Galaktika-borító. 

Mivel az új technológia nyilvánvaló gyermekbetegségekkel küzd, ráadásul nem képes mozgóképek megjelenítésére sem, az Amazon és a Sony - a piac két óriása - egyelőre kivár. Az előbbi határozottan kijelentette, hogy nem áll elő hasonló termékkel, amíg a technológia nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Steve Haber, a Sony illetékes részlegének feje pedig úgy fogalmazott, hogy "a színeknek vibrálnia kell." Hozzátette, hogy "semmiképpen sem szeretnék feladni a fekete-fehérben olvasás" nemes és évszázadokra visszatekintő hagyományát sem.

A Hanvon ennek ellenére bizakodó, és biztos abban, hogy a piac kedvezően reagál majd. 9.68"-es új termékük elsőként  Kínában lesz majd kapható, 440 dollár ellenében. A magunk részéről biztosak vagyunk benne, hogy akad olyan, aki a termék kiforratlansága ellenére is áldoz ekkora összeget az élményért: ez lesz ugyanis a világ első "digitális színes hordozható könyvnyomdája" - nemcsak Guttenberg álma válik teljessé, hanem azé az elvetemült és manapság már csupán elvétve megfigyelhető rétegé is, aki szabad idejében könyvek olvasására adja a fejét. 

Magunk - az elektromos tinta rajongótábor B-közepének örökös tagjaként - gyengéd elnézéssel szemléljük a csöppség kezdeti csetlés-botlását. Ne feledjük: Nagy Sándor, Caesar, sőt maga Nagy Levin is csecsemőként kezdte hajdanán

Forrás: New York Times

Inverz monolitként ragyog fehéren az űr sötétjében - társai között - a Virgo galaxishalmaz élével lencsevégre kapott, költői nevű tagja: az NGC 4452. 

A kép nagyobb méretben itt tekinthető meg !

A Hubble űrteleszkóp örvendeztetett meg bennünket ezzel a csodálatos felvétellel. A kép sajátosságai nem teszik lehetővé, hogy pontosan meghatározzuk a 35000 fényév átmérőjű galaxis típusát: bár lentikulárisnak tűnik - amolyan ellapult űrlencsének, könnyen lehet, hogy felülről szemlélve feltárulnának egy spirálgalaxis őrjítően lassan forgó csápjai. 

A legszebb az egészben az, hogy a Tejút éppen így festhet egy érdeklődő űrlakó szemében: talán valahol egy messzi-messzi galaxisban éppen a rólunk készült kép felett mereng el azon valaki, hogy esetleg valahol egy messzi-messzi galaxisban valaki éppen rajta mereng.

Forrás: Gizmodo, antwrp.gsfc.nasa.gov

A Kik Messenger sok szempontból a legjobb ma elérhető mobil csevegő-szoftver: olyan azonnali üzenetküldő alkalmazás, amely szinte minden platformon elérhető, legyen szó akár iOS, akár BlackBerry OS, akár Android alapú készülékről.

Az sem csökkenti a szoftver vonzerejét, hogy letisztult, egyszerűen kezelhető és átlátható programról van szó: apró jelzésekkel utal aktuális üzenetünk állapotára: S, D, illetve R indikátorokkal jelzi, hogy közölnivalónk küldésre került, megérkezett - vagy éppen már el is olvasták. Ha amolyan BlackBerry Messengerként gondolunk rá, nem tévedünk nagyot - egy kivétellel: nem örökölte a méltán híres példakép platformhoz kötöttségét.

Az alkalmazás - mindhárom változatban - letölthető itt.

Forrás: Gizmodo

A látvány önmagáért beszél - a szavak nagyvonalúan félreállnak és utat engednek a vizuális orgiának. Rajongóknak, fantáziába-révedt álmodozóknak, valamint a gépészmérnöki kar hallgatóinak kötelező - a többieknek pedig ajánlott. Akárhogy is,  azok a bizonyos csempész-rejtekek nem lehetnek olyan titkosak, ha egyszer ott szerepelnek a tervrajzon. Esetleg a Koréliai Egyetem Bevezetés a Csempészetbe című szemináriumi jegyzetének bizalmas mellékletéről lehet szó.

A teljes méretű képért kattintson ide !

A legcélszerűbb robotkar nem csavarok, huzalok és csuklók, valamint kvantumkondenzátorok kombinációja - hanem egészen egyszerűen egy zacskó kávé. Kedvenc italunk illata lengi be a robotika hajnalát. 

A Cornell és a Chicagói Egyetem kutatói a DARPA védőszárnya alatt fejlesztették ki a tökéletes robotkezet - vagy inkább robot markolókart. Rendhagyó módszert alkalmaztak és mint a rendhagyó módszerek esetében történni szokott: az eredmény is meglepőre sikeredett. Az őrölt kávéval töltött léggömb, nevezzük egyszerűen Koffeinalapú Markoló Egységnek, remekül teljesít szinte bármilyen tárgy esetében. Szülei egyébként Univerzális Markolónak becézik. 

Működése azon az elven alapul, hogy bizonyos anyagok a megnövekedett sűrűségre megnövekedett szilárdsággal reagálnak. Ha a részecskéket olyan sűrűn préseljük, hogy azok képtelenek elcsúszni egymáson, akkor az adott anyag szilárd testként viselkedik - ha viszont elég lazán, akkor a folyékony halmazállapothoz hasonlóan. A kávé tökéletes példa a jelenségre - ha a vákuumcsomagolt és bontatlan adagot a kezünkbe vesszük, szinte kőkeményenk érezzük, a felnyitás után viszont újra fellazul.

Félelemmel vegyes csodálattal szemléljük a kreativitás újabb amokfutását - hasonló remekek láttán kiálthatott fel Goethe elragadtatottan: "A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik" ! Hátborzongatóan nagyszerű.

A látvány önmagáért beszél: nem volt hiába az évtizedes küzdelem. Az űr meghódításának melléktermékeként* tökéletesített, "cipzár" néven elhíresült textilipari segédeszköz rálelt valódi életcéljára: véget vet a Laokoónt megszégyenítő, fülhallgatókkal vívott küzdelmeknek.

A fenti lelemény a 2010-es CES egyik szenzációjaként, a ZipBud márkanév alatt mutatkozott be.

 

*A cipzár voltaképpen már a 19. század közepén megjelent - A NASA csupán a tökéletesítésében jeleskedett - nekik ugyanis már légmentesen záró változatra volt szükségük. Működésének titkára az alábbi animáció derít fényt:

 

 

 

 

 

 

 

 

Elias Howe, mellesleg a varrógép sikeres megalkotója, 1851-ben nyújtotta be az "Automatikus és Folyamatos Működésű Ruházati Zárra" vonatkozó szabadalmi kérelmét. Nem foglalkozott a termék forgalmazásával, így annak sikere már a B.F. Goodrich cég nevéhez köthető.

 

Ebben az esetben is érvényes a nagy igazság: a legjobb dolgoknak néha semmi értelme sincs:

Forrás:Gadgetreview